Miért sportolj?

Mindenki fitt akar lenni, mindenki fogyni szeretne, mindenki a címlapon szereplő vagy a sorozatban, esetleg a reality-ben megjelenő emberre szeretne kicsit hasonlítani. Mindannyian ennek vagyunk kitéve és aki erre legyintve egyet azt mondja: "Engem ez nem érint vagy nem érdekel." az hazudik. Tudom erős kifejezés de így van. Mindenki valahol hiú és magát kissé kritikus szemmel nézi.

Mindannyian kategóriákban és azoknak folyton megfelelve élünk. Mindannyian szeretnénk leengedni de nem lehet, mert jön egy újabb fitnesz irányzat, egy újabb bombanő, aki majd megmutatja hogyan fogyjunk le teák, kapszulák vagy akár hipnózis segítségével. Tudod mit? Én meg azt mondom erre BULLSHIT! Nem a kapszulák vagy a teák tartanak bennünket életben, hanem az étel amit a szánkba veszünk és az emberi kapcsolataink. Az elsőt megoldod otthon vagy rendelsz vagy főzetsz anyuval vagy csak legrosszabb esetben nem eszel. A második már bonyolultabb téma. Emberi kapcsolatok és kapcsolódások nélkül nincs élet. Csak vak végtelen magány és unalom.

Ezért kell sportolni. A sportban nemcsak fizikailag teljesedünk ki hanem lelkileg is. Jársz egy Zumbára mondjuk. Ott nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy hasonló korú és érdeklődésű emberekkel hoz össze a sors. Nem cicababák, nem fitnesz modellek, nem glamour ladyk és nem atlétika bajnokok. Egyszerű hétköznapi nők, akik túlsúlyosak, kedvetlenek, lestrapáltak,  depressziósak vagy csak a partnerük nem szól hozzájuk mér egy éve. Minden összejön, mindenki vékony körülöttük, mindent nehéz már megcsinálni, a gyerek után már nem is próbálnak  szaladni. Ezt mégis kinek fogja bevallani? Kivel fogja ezt megosztani? Senkit nem érdekel. Sehol nem fog nyitott fülekre találni kivéve ott ahol sportol, mert ott mindenki egy vagy akár sajnos több ilyen indokot is tud mondani, hogy miért van ott. Minden nő azon az adott órán küzd valamilyen problémával, fut a gondjai elől: a gyerek nem tanul, kamaszodik, a férje unja, a meló szar, a házimunka halmozódik és az ágy az egyetlen jóbarát. Ilyenkor nehéz előre mozdulni de akkor jön egy jó barátnő aki nem kérdez, nem ítél csak rávesz arra, hogy egyszer elmenj vele arra a Zumba órára.

Te elmész. A sarokban meghúzódva próbálod leküzdeni a félelmed, a szorongásod a "többi" iránt érzett unszimpátiádat. Szürke apapólódat húzogatod le meg jobbra-balra hátha nem látszik az a plusz húsz kiló. A tükörben még véletlenül sem akarsz látszódni és a fizika órán tanultak alapján úgy állsz hogy az edző se lásson. Elkezdődik a zene, mindenki picit még duruzsol, beszélget. Az edző nevetgél az első sorban állókkal. Azokat már most utálod.  A barátnőd profin topog, rádnéz és te azt  hiszed kinevet sőt mindenki téged néz és kinevet. A cipőd kopott és régi, a kedved és a hajad is. De egyszercsak elindul a bemelegítés. Jó a zene pörgős, nem is hallgattál ilyen zenét már egy évtizede. Kezdesz oldódni, hátul állsz, nem lát senki, bénázhatsz és akkor elindulnak jobbra aztán meg balra. Először sután mész utánuk kapkodva a lábaid majd minden a helyére kerül mert az edző elkapja a tekinteted a tükörben és rádmosolyog őszintén, bíztatóan és mutat egy ok jelet. A szíved megtelik bizalommal és elkezd pumpálni. Mindenki egyszerre mozog és kezd meleged lenni. Már izzadsz is. Kezded szeretni ezt a furcsa helyet, ezeket a furcsán boldog embereket és akkor rájössz hogy ez itt a te helyed. Itt nem kérdez senki, nem nevet ki senki és nem látja senki a plusz húsz kilót. Itt csak a zene van a tánc van és az a furcsán rég elfeledett boldogság amit a magaddal való törődés okoz.

Pár hét múlva már te is bérletes vagy, veszed az új edzőcipőt, mennek le a kilók és színesebb ruhákban edzel. Beszélgetsz a többiekkel, ők elhívnak sörözni és végül kiderül új szövetségeseid lettek. Ugyanazokkal a gondokkal, ugyanúgy túlsúlyosan futva a gondok elől de minden héten egy picit könnyebb vagy anatómiailag és fejben is. Ez a sport lényege.