A ránk ható szavak

 

Vannak olyan pillanatok az életben, melyek hirtelen magukban hordozzák az összes eltiltott fájdalmunkat és ezek egy mondattól találnak úgy utat maguknak a rögös felszínre, mint az olvadó gleccser víze egy svájci kis falu főterére.

„Ennyi edzés mellet, hogyhogy neked nehéz fogyni?”- szólt az enyhén sem visszafogott kérdés egy embertől, akit még soha életemben nem láttam azelőtt.

Ezen a kérdésen aztán mélyebben elkezdtem töprengeni. Ezek jutottak eszembe:

1. Akkor most minden edzőnek úgy kell kinéznie, mintha Schwarzenegger konditermébe járna? Akkor vagyok csak hiteles mentor ha a testem egy tökéletes templom? Valós és jogos kérdés ez abban a világban amelyben instán meg tiktokon  25-éves izmos szépre tetovált férfiak főzik meg a 20 perc alatt elkészíthető fehérjedús nem hízlaló kaját, ott aztán pláne nagy a tét. Csak egyet ne felejtsünk el, illetve több dolgot. Én 47 éves vagyok, a sportszakmában már 15 éve. Aki most készíti éppen a chia-puddingos zabos joghurtot, az még óvodába járt amikor én már 25 vendéggel tartottam a Zumba óráimat, amit azóta is tartok rendszeresen. Tanultam, fejlődtem, okosodtam és híztam is. Ezek közül azonban melyik a legfontosabb pont? Hízás vs tudás??? Mondjuk nem kell választani ez nem április 12. De mégis ki nyerne a mai vizuálisan túlzabáltatott világunkban? Van tapasztalatom bőven hiszen mikor nem tudok egy élő edzőtermi workshopot megtartani, mert nem jön el a vendég rá de ezren like-olják a fent említett fiú „oktató” videóit akkor érzem, hogy a személyes jelenlét már nem ér annyit mint régen. Pedig tanulok, fejlődök de lehet az a baj, hogy hízok is.... Azt látom mindenki virtuálisan akar már csak jobban lenni, nem akar ezért tenni, elmenni kocsival edzeni. Bár egy jó fagyiért meg képes 30 km-t is vezetni… 

Egyszerű, könnyű, gyors. Most erre van kereslet, ami nem nagy baj, mert tudok lépést tartani a mai modern világgal. Kérdés akarok e. Kérdés te akarsz e vagy inkább lelassulsz velem egy gerinctréning edzés erejéig vagy egy steppadozást bevállalsz velem, amely során izzadsz, szitkozódsz, szenvedsz de ott vagy és kilépsz abból a ráderőszakolt világból, amiben annyira nem is jó, csak jól néz ki első ránézésre. Indítsunk forradalmat: mondjunk nemet az online tanácsadásra, az otthoni edzésre, az egyen edzéstervekre, az unalmas elcsépelt fitneszklisékre, a tökéletes szögből fotózott profilképekre, az instafilterekre. Egyszerűn legyünk egy közösség, mely egy ilyen világban is felépíti és fenntartja saját magát. Egy közösség, amely egy olyan korszakot idéz, amikor még nem a látszat volt a lényeg, hanem a kapcsolódások, a fogaskerekek, az érdemi párbeszéd és a támogató hozzáállás. Ez az én közösségem- az AdriFitnesz közösség. Ezt teremtettem meg és ezt fenn is tartom míg élek.

Én a testemet "árulom", bizony ez egy ilyen szakma. Csakhogy én mást is "árulok": egy más és nem megszokott személyiséget, egy elég okos agyat, egy tudatosan táplálkozó de a hormonokkal-démonokkal küzdő árnyakkal teli lelket is. Árulom az ötleteim, a kreatív reklámjaim, a blogom, az ápoltságom, a hajam különleges színét, a mindig ápolt körmeim, a mosolyom, a kézfogásom amit nem csak akkor adok amikor először találkozunk, hanem akkor is ha kétszer kinyomod fekve azt a fránya súlyt. Árulom az ölelésem, mert ha egy ideje nem jöttél edzeni rádírok jól vagy e és amikor visszatérsz megölellek. Árulok még szőlőcukrot is, mert tudom alig eszel, hogy fogyj, ezért jobb ha én vagyok felkészülve a mínuszos pillanataidra, árulok vizespoharat, mert néha elfelejted azt a drága tupper kulacsot, árulok jógaszőnyeget, mert azt is elszoktad felejteni, árulok 5kilós kézisúlyzót, mert nyilván nem lesz a táskádban abból egy pár, árulok új gumiszalagokat, új zenéket, új koreókat, új vicceket, új bókokat. De hidd el tudnék árulni szomorúságot, csalódottságot, fáradtságot, menstruációs görcsöket, szerelmi bánatot, klímaszorongást, pénzügyi szorongást, munkahelyi stresszt, barátok vagy család elvesztését, családi viharokat, online kimerülést…  Nem csak a testem van ott 17:30-tól a teremben, hanem ez mind amit leírtam. Minden ami én vagyok akkor ott van velem de én edzeni megyek oda és nem hagyom magam. Büszke is vagyok ezért magamra.

2. Mióta tartunk ott, hogy így beszélünk másokkal az első kézfogás után? Mióta oké az ha azonnal kimondjuk amit gondolunk? Régen szerettem az őszinteséget, ma már ez csak egy buborék. Értelmetlen, nyilvános baromság. Miközben a neten nyomjuk az őszinteséget, otthon nem merjük elmondani a munkahelyi leépítéseket, a frusztráltságunkat, a pénzügyi aggodalmakat vagy a szorongást az erdők állapota miatt.

3. A vendég nem szent és sérthetetlen. Igenis szigorúan kellene az edzőknek fogni a vendégkört, mert pont az ilyen esetek keseríthetik meg a mindennapos edzést. Nagyon szeretem a vendégeimet, sőt van akikkel nagyon jó barátságot is ápolok és tudom nagyon sokukra számíthatnék egy-egy válság idején. De az edző vendég kapcsolat egy különösen törékeny egyensúlyban mozog. Egyrészt nem lehet kivételezni túlzottan senkivel, de nem lehetünk külön keményebbek sem egy-egy vendéggel annak ellenére sem, hogy egy pofont is megérdemelne. Valahogy tartani kell egy kissé szigorúbb tanári távolságot, kicsit fegyelmezni és tanítani kell a vendégeket az adott terem szabályaira. Ha ez megvan akkor gördülékeny a menet de nyilván egy-egy kissé a társadalmi szabályokat kevésbé ismerő vagy elismerő vendéggel lehetnek gondok. Annak megvan a magánúton való elrendezésének is a menete. Én tanító vagyok és mentor. Szerintem az pedig egy nagyon tiszteletreméltó de semmiképpen sem felsőbbrendű pozíció. Tiszteletet érdemel és kész. Aki nem tiszteli az edzőjét és a többi vendéget, annak nálam nincsen helye. Mindenki énidőt akar ott azon az edzésen, ezért engedjük is meg neki, hogy ezt meg és átélhesse zavartalanul.

4. Nagyon büszke vagyok a testemre. Hihetetlen erő és kitartás van benne. Jól megvagyunk én és a testem. Persze vannak a hónapnak részei amikor nem. Olyankor a világ is felperzselődhetne, annyira utálok mindent. Ez azonban a női testhez tartozó kiiktathatatlan folyamat. És te lehet pont azon a napon jössz hozzám edzeni, amikor 3 fájdalomcsillapító van bennem, borzasztóan vérzek és nagyon sebezhető vagyok mert hatalmasra puffad a hasam. Olyankor nem állok eléd és mondom, hogy „Szia!  Adri vagyok és a mai edzés nem lesz olyan jó és értékes sem, mert menstruálok.” Nem, ilyet nem mondanék és nem is teszek, mert mindig összeszedem magam az edzésre. Ez a profizmus és az elhivatottságom lényege. A gondjaim nem tartoznak rád. A testem csak annyiban tartozik rád, hogy az az origó, onnan indulunk ki, a mozdulatot, a gyakorlatot, a kivitelezést a testemmel mutatom meg de nem több ennél.

5. Nők vagyunk, mégis mi bántjuk egymást a leginkább, mi vagyunk a saját ellenségünk, mert míg a férfiak ha kell összezárnak, támogatják egymást, mi egymásnak esünk de csakis akkor amikor a kibeszélt illető nincs ott. A nőknek időszerű lenne leszokni a bitch hozzáállásról. Jó lenne már nem azt látni a másikban, hogy jobban megy e neki, elvált e, a gyereke vitte e annyira mint az enyém. Most lenne itt az ideje ebben a katyvaszos világban megmutatni, hogy mi egy oldalon állunk. Ami azt jelenti, hogy amikor azon gondolkodik egy vendég, hogy eljön végre hozzám edzeni akkor az semmilyen  körülmények között ne merüljön fel benne, hogy ott majd kinevetik, kibeszélik, a ruháját, a cipőjét fikázzák vagy éppen a róla hallott pletykák tüzébe keverik. Én ezt garantálom kedves leendő és meglévő vendégem, hogy ott az edzésen amíg én ott vagyok bántódásod nem eshet. 

Lehet, hogy nem vagyok csúcs modell a fitnesziparban de értéket teremtek. Minden egyes nap, mert nem csak akkor vagyok edző amikor az edzést tartom, hanem amikor a főállásomban dolgozok vagy nyaralok vagy ebédelek vagy edzést tervezek. Ez már a DNS-em része.

Legyünk kicsit jobbak egymáshoz, mert onnantól fogva, hogy kimondjuk a szavakat, azok hatnak ránk. Ezért én most kimondom: jó vagyok úgy, ahogy vagyok.